Mohamed

9. nap, 2016. december 5.

2015. augusztus 25-én Budapesten, a Keleti pályaudvaron találkoztunk. Vittünk sok ceruzát, filctollat, papírt. Öt perc után egy tucatnyi gyerek ült körülöttünk a földön és rajzolt szorgalmasan. Volt egy nagyobbacska fiú, aki elkért néhány papírt és ceruzát és odébb vitte a sarokba, ahol a családja ült, feküdt egy matracon. Ott volt a kis Mohamed is, aki nem mert közelebb jönni, de onnan a távolból ő is rajzolni kezdett. Amikor elkészült a rajzzal, odajött, ránk nézett és azt mondta: ezt nektek csináltam…Egy szíriai zászlót rajzolt és aláírta „I love Syria”.



Gyakran gondolunk rá és azokra a gyerekekre, akikkel a múlt év nyarán a Keleti pályaudvaron találkoztunk. Vajon hol lehetnek most? Sikerült-e biztonságos helyre kerülniük? Találkoztak-e jóakaratú emberekkel, akik segítettek nekik? Járnak-e iskolába? Valóra váltják-e álmaikat?




<< Előző nap Következő nap >>

Lire en français
Read in English