21. nap, 2016. december 17.
7 és 4 évesek. Irakban születtek, a ninivei síkság keleti keresztények által lakott részén, nem messze Karakosh városától. 2014 nyarán menekültek el a szüleikkel otthonukból, amikor az ISIS hadserege elfoglalta a környéket. A kurdisztáni Erbil városában találtak ideiglenesen biztonságot, ahol egy menekülttáborban éltek egy évet. Egy francia segélyszervezet közreműködésével sikerült elintézni, hogy vízumot kapjanak a francia konzulátuson és repülővel tegyék meg az utat Párizsig 2015 júniusában. Pár száz euróért a négytagú család biztonságosan megérkezhetett Európába egy háromórás repülő út után. Nem kellett illegálisan átlépniük Törökországba, nem kellett az életüket kockáztatva gumicsónakon átkelniük a tengeren, nem kellett szenvedve végigjárniuk a balkáni útvonalat és nem kellett tizenötezer eurót fizetniük az embercsempész bandáknak mint ahogy azok a családok tették, akikkel a Keleti pályaudvaron találkoztunk 2015 augusztusában.
Amikor megérkeztek, Manuel nehezen kezelhető, szófogadatlan és verekedős gyerek volt. Tudtuk, hogy már egészen kicsi korában olyan dolgokat látott és élt át, amit még a felnőttek sem hevernek ki nyomtalanul. Mégis, egy év nyugodt, békés környezet és nagyon sok törődés után, Manuel láthatóan helyre rázódott. Villámgyorsan megtanult franciául, minden érdekli, sokat kérdez és az iskolában is rendesen helytáll.
| << Előző nap | Következő nap >> |
Lire en français
Read in English
